Ne csak aludj, álmodj is!

Na nem azokra az álmokra, melyeket ébren kreálunk magunknak, egy ábrándozós pillanatunkban, hanem azokra az álmainkra, amelyek alvás közben törnek felszínre.

Sokan sok féleképpen kutatják a múltat, jelent, jövőt. Számos abszurd és megmosolyogató teória létezik a sorselemzésre. De egyet tudnunk kell, a végzetünk az életünk a mi kezünkben van. Minden egyes sejtünkben ott lakozik a megoldás. Csak észre kell vennünk. Tehát ebből következik, hogy olyan szakember nincs, aki kívül belül ismerhetne minket. Egyetlen ember van, aki kétségen kívül a legtöbbet tudja rólunk: ez pedig mi magunk vagyunk.

Az álomterápia pedig pontosan erre épül. Nem kell álomszakértőnek vagy álomfejtőnek lenni ahhoz, hogy álmot fejtsünk. Günther Feyler, a tudatos álmodás megálmodója mondta, hogy „már találkoztam emberekkel, akik ugyanúgy gondolkodtak, de még eggyel sem, akik ugyanúgy álmodtak.”

Az álmok világa igen érdekes és különleges, hiszen egyedi és megismételhetetlen élményeket rejt. Meg tudja mutatni az élet értelmét, fel tudja hívni a figyelmet lappangó betegségeinkre, figyelmeztetni képes közelgő veszélyekre, képes megoldást kínálni konfliktushelyzeteinkre. De félelmeink és vágyaink tükre is egyben.

Hol a titok?

A képekben, az érzésekben melyeket álmainkban élünk meg, ott lapul a megoldás. Ehhez pedig ki kell alakítanunk egy önálló külső segítség nélküli, kizárólagos álomszótárt.

Semmi mást nem kell tennünk, mint elalvás előtt megfogalmazni azt a kérdést, ami érdekel minket. Próbáljunk a lehető legegyszerűbben fogalmazni. Egyszerre csak egy kérdést tegyünk fel. Aztán figyeljük meg álmainkat. Szemléljük őket, mint egy kiállítás képeit, idézzük elő a színeket, képrészleteket, formákat. Csak érezni kell őket, tapasztalni. Kezdjünk el az álmokban megjelenő szimbólumokra asszociálni, gondolkozzunk, hogy mi jut eszünkbe az adott képről. Minden szimbólumban ellentét pár bújik meg. Nekünk az mutatja meg magát, amelyiktől félünk.

Vannak, aki feleslegesnek tartják, hogy elemezzük álmainkat, hiszen az álmok világa nem a logikára épül, nincs benne semmi ráció, semmi következetesség. Mégis érdemes megnyitni ezt a csatornát, hiszen ahogy Szepes Márta mondta: „nem kevesebb történik ezáltal, mint hogy véges, nyomorúságos, vak esetlegességek között hányódó életünkhöz hozzácsatoljuk a végtelenség birodalmát”.

Az álomidézésnek vannak bizonyos technikái, Ilyen például az a módszer, amikor lefekvés előtt megisszuk egy bögre tartalmának felét, felébredve pedig a másikat. A mozdulatsor hívatott előhozni az éjszaka lepergett álomfilmet. Az említett álomterapeuta, Feyler azonban kifejezetten ellenzi az ilyesfajta megoldásokat. Tíz éves praxisa birtokában határozottan azt állítja, hogy a díszcsomagolásban átnyújtott, előre gyártott technológiák fabatkát sem érnek, inkább bezavarnak. Az álmot nem lehet manipulálni. Ha egy technikával közelítünk hozzá, akkor sündisznóként összegömbölyödik és eltűnik-mondja a szakember.

Jung például azt mondta, hogy olyan szimbólumokat kell beépíteni a páciens álmaiba, amelyek kiütik a régi, kellemetlenségeket okozókat. Alexis Carell és francia kutatócsoportja is hasonló álomterápiával dolgozott. Felidéztették páciensükkel a gyakran visszatérő, nyomasztó álmokat, és szelíd szóval átprogramozták az egésze. Az átprogramozott álom segítségével inthetett végső búcsút több évtizedes allergiájának a beteg. Szepes Mária is kitűnő eredményekkel alkalmazta tanítványai körében ezt a módszert azzal a különbséggel, hogy ő nem hónapokig „álmodtatott”, mint azt Carell doktor tette és hogy a korrigálást is tanítványaira bízta.

Így tehát nem elvetendő gondolat, hogy figyeljünk, mert álmaink utat mutatnak, melyek megoldást nyújthatnak az életünk problémáira.

Kapcsolódó cikkek:

Álomfejtés alapfokon
A vonzerő csak alvás kérdése?
A nők és az alvászavar
12 tipp a nyugalomért