Amikor a fájdalom jól jön

Gondoljunk csak arra,hogy egy dühöngő ember a falba veri a fejét, mit sem törődve az esetleges fájdalmakkal.

Az ismert a mondást, „kutyaharapást szőrével” igaz, hogy kisajátította az alkoholista-szleng, és elsősorban arról szól, hogy ha este berúgtál mondjuk valami jóféle házi pálinkától, akkor a reggelt is kezd azzal.

Az új terápia elve: fájdalmat a fájdalommal.

Egy orosz mérnök egy hirtelen döntéstől vezérelve hátat fordított eredeti foglalkozásának, és az orvosi pályára lépett. Nagy erőfeszítéseket követelt az átállás, napi 2-3 óra pihenést engedve mindössze.

Amikor riporterek megkérdezték tőle, hogy bírta el a szervezete az ilyen fokú igénybevételt, így válaszolt: „Éppen ennek az emberfeletti erőfeszítésnek köszönhetően őriztem meg kitűnő erőnlétemet és egészségemet, ezzel fokoztam szervezetem ellenállóképességét. A természet ugyanis nem a nagy fájdalmak eltűréséért bünteti különböző betegségekkel az embert, hanem azokért a túlzott kedvezményekért, amelyeket mindenáron biztosítani igyekszik magának. A szervezetünkkel való szigorú, akár kíméletlen bánásmód csak erősebbé teszi azt.”

Hogy ebben a fejtegetésben lehet valami, azt bizonyítják az öregedésről szerzett tapasztalataink. Közismert tény, hogy azok az emberek, akik elhagyják magukat, nem fejtenek ki semmilyen jelentős testi vagy szellemi tevékenységet, a szó szoros értelmében elsorvadnak.

A test kegyetlen edzésére egyébként a mi kis országunk is szolgál jó példákkal. Itt van például a Schirilla család, akik tagjai nemzedékről nemzedékre a jeges Duna átúszásával borzolják az emberek idegeit évről évre. Vagy Erőss Zsolt, aki lába elvesztése után is hódolt hegymászó szenvedélyének. Egyik sem tűnik olyan embernek, akiket szervezetük nagy igénybe vétele legyengített volna.

Az említett orosz exmérnök egyébként egy sajátos, és első pillanatban meghökkentő terápiát dolgozott ki elméletére alapozva.

Az eljárás során Vitalij Kopilov arra a testrészre fejt ki egy erőteljes, fájdalmas nyomást, ami egyébként is a legjobban fáj a beteg testében. Erre értelemszerűen még nagyobb fájdalomérzettel reagál a beteg.

A gyógymód leghíresebb alanya egy kislány volt, aki hatéves létére csak egy méter magas, és mindössze tizennégy kiló volt. Az orvostársadalom azt állította, hogy a legkisebb fizikai vagy akár szellemi erőfeszítés végzetes lehet számára. A fél évig tartó brutális kezelés után a kislány hat centimétert nőtt és elérte a korának megfelelő ideális súlyt.

A sajátos gyógymódot használó orvos merőben új gondolkodási módot ajánl, fenekestül fordítja fel az addig a fájdalomról tanultakat. Egyrészt azt mondja: nem igaz, hogy a megterhelés károsan érinti a szervezetet. Teher alatt nő a pálma. Másrészt pedig forradalmi javaslatot tesz: ha úgy érezzük, hogy elfáradtunk egy adott munkában és már erőnk határain vagyunk, akkor ne pihenjünk meg, hanem éppen ellenkezőleg, kezdjünk egy másik tevékenységbe, olyanba, ami agyunk, testünk más részeit mozgatja meg, mint az előző.

Azt tartja, hogy az egyes szervekben jelentkező elváltozások és betegségek éppen azért alakulnak ki, mert az illető szerv „energiaéhségben” szenved.

Jógikat és keresztény szerzeteseket hoz példának, akik egy csöppet sem kímélték magukat életük folyamán, mégis hosszú életet éltek, nagy egészségben. De lehet említeni a finn szauna híveit is, akik a forró gőzből kilépve a jéghideg hóban fürödnek meg.

Nem állunk messze az igazságtól, ha a fentieket önsanyargatásnak, vagy aszkétizmusnak nevezzük, hiszen valóban a test határainak feszegetéséről van szó.

Bizonyítást nyert, hogy Kopilov módszere kifejezetten áldásos bronchitisben vagy egyes szívbetegségben szenvedő emberek esetében. Erősíti az idegrendszer, és a rövid látásnál is számottevő sikereket lehet elérni. Ahol a klasszikus és hagyományos orvoslás felmondta a szolgálatot, ott a forradalmi módszer segített.

Kapcsolódó cikkek:

Jó, ha fáj?
Ami nincs, de fáj
Borogatások- a hideg és a meleg párbaja
Fejfájáscsillapító helyett sport és szex